Header image  
tippek önéletrajzíráshoz álláskeresőknek, állásváltoztatóknak  
  
 
 
 
 szemüveg , optika24, napszemüveg, olvasószemüveg, kontaktlencse, szemüvegáruház

 

járműszótár




 
 
Tippek a kísérőlevél írásához

A kísérőlevél legalább olyan fontos, mint maga az önéletrajz, ha jelentkezünk egy munkahelyre, soha ne küldjük önéletrajzunkat kísérőlevél nélkül, kár lenne kihagynunk ezt a lehetőséget, minthogy ez igencsak hatásos eszköz arra, hogy megkülönböztessük magunkat.

Egy-két tipp ahhoz, hogy kísérőlevelünk elérje célját és biztosítsa számunkra az állásinterjút:

- Hacsak lehet, szerezzük meg annak a bizonyos személynek a nevét aki a levelet olvasni fogja, ez igényel egy kis utánjárást, néha lehetetlen, de mindenképp érdemes foglalkozni vele. Ha ez nem sikerül, akkor használjuk a Tisztelt Hölgyem/Uram megszólítást, de ha igen, akkor szólítsuk nevén az illetőt.

- Kísérőlevelünk fejléce legyen ugyanaz mint önéletrajzunké, ez profizmusra és a részletekre való odafigyelésre utal.

- Utaljunk elért eredményeinkre a kísérőlevélben, akárcsak önéletrajzunkban. Hangsúlyozzuk ki és számokkal is utaljunk sikereinkre. Kíváncsivá tehetjük olvasónkat arra, hogy ki is lehet az "az ember akinek sikerült egy év leforgása alatt 54 százalékkal növelnie az eladásokat", így több esélyünk van arra, hogy önéletrajzunkat elolvassa vagy személyesen is megismerjen bennünket.

- Adjunk meg egy konkrét dátumot amikor megkeressük irodáját egy, a személyes találkozásra megfelelő időpont egyeztetése céljából.

- Ahogy minden marketing anyagnak, úgy a kísérőlevélnek is a következőképpen kell felépülnie: - a figyelem felkeltése
- az érdeklődés felébresztése
- a termék iránti vágy kialakítása
- akcióra való felhívás
Tehát megfelelő módon bemutatkozunk, leírjuk miért van szüksége ránk a munkaadónak és, hogy mikor fogunk vele kapcsolatba lépni.

- Végezetül, de abszolút nem utolsó sorban, olvassuk és olvastassuk át megbízható ismerőseinkkel egészen addig, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy nincsen benne helyesírási hiba.

 

 
 
 
 
    ©2004-2010 Horváth Róbert